Ki volt a szépasszony, és miért maradtak olyan sokáig a pincében?

A Szépasszony-völgy nevével könnyű bajba kerülni. Elég megkérdezni, kiről nevezték el, és máris több történet közül kell választanunk.

Az egyikben egy borárus asszony szerepel, akinek a szépségét éppúgy számon tartották, mint a borát. Egy másik változat egy birtokos asszonyhoz köti a völgyet. A néprajzi magyarázatok között természetfeletti nőalak is felbukkan. Hogy melyik történet őrzi a név valódi eredetét, azt nem sikerült egyértelműen megállapítani. Az Egri séták nemcsak egrieknek című helytörténeti kötet is egymás mellett ismerteti a különböző magyarázatokat. Egri séták, 14. oldal

Egy biztosabb kapaszkodónk azért van: az Egri Értéktár kiadványa 1843-ra teszi a Szépasszony-völgy név első levéltári említését. Ez azonban csak azt árulja el, mikor bukkan fel az ismert iratokban — azt nem, ki mondta ki először, és kire gondolt közben. Egri Értéktár, 31. oldal

A hegyoldalba költözött bor

A pincékhez nem kellett hasonlóan rejtélyes magyarázat. A bor tárolására megfelelő helyet kellett találni, az egri riolittufába pedig lehetett járatokat vágni. A szőlősgazdák így a hegy belsejében alakíttatták ki a tárolóikat, ahol a hőmérséklet átlagosan tíz Celsius-fok körül maradt.

Kívülről nézve a pinceajtók sorát látjuk. A hegy belsejében ennél összetettebb a rend: az értéktári leírás szerint helyenként két-három szinten helyezkednek el egymás fölött a pincék. Vagyis miközben valaki a hordói között tett-vett, egy másik gazda akár fölötte is járhatott a saját pincéjében. Egri Értéktár, 31. oldal

Amikor a pincelátogatásból két nap lett

A szomszéd pincéjében persze nemcsak a tárolás módját lehetett szemügyre venni.

Az Egri séták felidézi a bandázás szokását: a gazdák sorra felkeresték egymást, megkóstolták a másik borát, és az együttlét akár két napig is eltartott. A leírásban a feleségek nem vettek részt a pincében zajló mulatságban. Élelmet vittek az elmaradó férj után, és a bejárattól szóltak le érte. A férj feljött a kosárért, de a látogatás ettől még nem feltétlenül ért véget. Egri séták, 15. oldal

A hazatérést tehát nem érdemes volt a vacsorához kötni: szükség esetén a vacsora érkezett meg a pincéhez.

Mai szemmel ebben van valami mulatságos, a munkamegosztásban már kevésbé. Mégis éppen az ilyen apró történetek hozzák közelebb a régi pincegazdákat. A hordók és az évszámok mellé odakerül az otthon várakozó család, az elhúzódó vendégeskedés, meg az ember, aki még mindig nem indul haza.

Ha legközelebb a Szépasszony-völgyben jársz, a pinceajtókra is érdemes ránézni, nem csak a kiírt borokra. Könnyebb elképzelni, mennyi minden fért egy-egy ilyen bejárat mögé, ha már tudjuk: néha egy egész hétvége is.